Karácsonyi köszöntõ

Tisztelt Váciak! Kedves Édesapák, Édesanyák, Gyermekek, Nagyszülõk és Unokák!


Talán furcsa ez a megszólítás, de így Karácsony elõtt mindannyiunk számára a szeretet, az együttlét, a meghitt pillanatok, a családi kötelék a legfontosabb. Az utolsó pillanatokban is még lázasan készülõdünk, bízunk és várjuk, hogy ez az ünnep tényleg olyan legyen, amilyennek leginkább szeretnénk.

Bár lehet, hogy hitünk és meggyõzõdéseink különbözõek, ám ezek a napok mindannyiunk számára a megértésrõl, a jó szándékról, a mély érzésekrõl szólnak. A Karácsony a keresztény Jézus világra jöttének ünnepe, az ártatlan, önzetlen, szelíd istengyermek születéséé.

Azt gondolom, hogy a mai táguló és rohanó világban az a legfontosabb, hogy ezt a születéskor bennünk rejlõ gyermeki lelket – önmagunkban és másokban is – megkeressük és meg is tartsuk.

És ünnepeljünk bár mennyezetig érõ, csodásan díszített fa mellett, zajos családi körben, vagy csendesen, akár magányosan is az ünnep üzenete az, hogy embernek lenni eredendõen jó. A gyertyák, az örömteli könnyek fényénél fedezzük fel magunkban és másokban is az igazi, õszinte érzéseket és „mentsük” mindezt át a jövõ hétköznapjaira is.

A harmadik évezred elejére világunk zajos, fájdalmakkal, sokszor tragédiákkal is terhes, érdekek kusza indáival átszõtt, gyakran érték-sivár környezetté vált. De az, hogy ez tényleg így van-e, vagy így marad-e, az csak rajtunk, egyes embereken múlik. Legyen bár tanár, orvos, mûvész, vállalkozó, nyugdíjas, kisdiák vagy akár politikus – mindannyiunknak meg kell állnunk egy pillanatra és elgondolkoznunk: vajon olyan nyitott, jószándékú, ártatlan emberek tudtunk-e maradni, mint amilyennek megszülettünk. Biztosan hibázunk is, hiszen gyarlók is vagyunk, gyengék és sokszor erõtlenek, de életünk egészében – függetlenül az apró eseményektõl, a változó eredményektõl – mégis arról szól, teljesítettük-e emberi küldetésünket.