Váctól Kazanyig, a mikrofonnál: Tóth Bálint

Villáminterjúkat készít, élõben tudósít a vizes világbajnokságról az utazó riporter

A TeleSportnál kezdte, most pedig a köztévé új sportcsatornájának egyik frontembere Oroszországban, a kazanyi vizes világbajnokságon.

A száguldó riporter…
- Az új M4 Sportcsatorna indulásakor a fõszerkesztõ, Vobeczky Zoltán engem kért fel az utazó riporteri feladatokra. Ketten dolgozunk az operatõr kollégámmal. Az a munkám Oroszországban, hogy tehermentesítsem a kommentátorokat, azaz a versenyek végi interjúk, élõ híradós bejelentkezések, egyéb forgatások hozzám tartoznak. Ez már csak azért is hatalmas kihívás számomra, mert az elmúlt években keveset küldtek medencés sportágakra, leginkább kézilabda- és a focimeccseken találkozhattak velem a nézõk. Bele kellett tanulnom a vizes sportágakba, erre három hónapom volt – meséli a fiatal riporter.

Vác?
- Vácott születtem, itt is nõttem fel, érettségit a Boronkayban tettem. Gyerekként a Vác FC-ben fociztam. Túlzottan tehetséges nem voltam, de már 10 évesen eldöntöttem, hogy én errõl, a sportról szeretnék beszélni. Amióta az eszemet tudom, követem a sportversenyeket, hatalmas gyûjteményem van újságcikkekbõl, videokazettákra felvett mérkõzésekbõl. Sohasem közvetítettem magamnak hangosan gombfoci meccseket, mint ahogy sok sportriporter meséli gyerekkori élményeirõl, de már korán elkezdtem figyelni, melyik kommentátor, melyik riporter hogyan dolgozik. Az is érdekelt, hogyan kerültek abba a pozícióba, és valahogy a legtöbbjüknél ugyanaz volt a kiindulópont: a Komlósi Oktatási Stúdió. Én is elvégeztem azt az ELTE politológia-, majd kommunikáció szaka mellett. Aztán tulajdonképpen egy véletlen mûve, hogy a TeleSporthoz kerültem: beküldtem az önéletrajzomat, aztán behívtak - egy idõben Ujvári Máté barátommal. Ez 2011 novemberében volt, azóta párhuzamosan lépdelünk elõre a szamárlétrán. A 2012-es foci Eb-n és a londoni olimpián a budapesti stábot erõsítettük, majd NBI-es mérkõzéseken
pályaszéli riporterek lehettünk, késõbb mûsorvezetõk.

Mi a riporteri-mûsorvezetõi álmod?
- Mint egy sportolónak: az olimpia. Gyerekkorom óta szeretnék kijutni egy ötkarikás versenyre - nem nézõként. Ha ott esetleg egy magyar aranyérem tudósítása is összejönne... az a cseresznye lenne a habon! Igazán szeretném kipróbálni magam kommentátorként, ezen kívül a másik nagy álmom a váci ligeti stadionból közvetíteni, ahol a fél gyerekkoromat töltöttem. A váci nõi kézilabdacsapat bajnokiján már sikerült riporterként dolgoznom - hátborzongató élmény volt, remegett kezem-lábam az izgalomtól.

Emlékezetes interjúid?
- Óriási élmény volt a 2014-es nõi kézilabda Eb magyar meccsein pályaszéli riporterként dolgozni (a nõi kézilabda egyébként is a szívem csücske), de ezzel egy lapon szerepelnek azok a a Forma-1-es futamok, amiken szintén riporterként részt vehettem a helyszínen, készíthettem élõ adásban interjút Nico Rosberggel is. Büszke vagyok a Michael Phelpset a londoni olimpián legyõzõ dél-afrikai úszóval, Chad Le Clos-val késztett interjúmra, de arra is, hogy a legnagyobb magyar sportolókkal dolgozhatok, nap, mint nap. Közülük sokan már barátságukkal is megtiszteltek. Másfél évig a Kossuth Rádió sportszerkesztõségét is segíthettem, és ha nem is a klasszikus körkapcsolásban, de egy "körben" szerepelhettem Novotny Zoltánnal, akivel mindig nagy megtiszteltetés együtt dolgozni. Hatalmas kaland volt, hogy 2014-ben 14 napon és 6500 kilométeren át kísérhettem Szalay Balázst az Africa Race tereprally versenyen Franciaországból egészen Dakarig - olyan helyekre jutottam el, ahová sohasem gondoltam volna. Ilyen helyszín a tatárföldi Kazany is, ahonnan a magyar nézõk elsõként tõlem és kollégáimtól értesülnek az eseményekrõl, a magyarok reakcióiról. Remélem, minél több éremrõl is!

Ribáry Zoltán