Közélet [2019. április 9., kedd]
Ismét felidézték a váci csatát

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata váci csatájának momentumait felidéző hagyományőrző esemény főtéri gyülekezőjén és seregszemléjén ezúttal Steidl Levente, az önkormányzat művelődési - oktatási és ifjúsági - sport bizottságának elnöke, a Madách Imre Gimnázium igazgatója köszöntötte a főszereplő hagyományőrzőket és az érdeklődőket.

- Az emlékhadjárat és ezen belül a váci csata bemutatásának célja, hogy méltóképpen emlékezzünk az újkori magyar hadtörténelem legdicsőbb napjaira. A Görgei Artúr tábornok vezetésével meginduló tavaszi hadjárat egy stratégiai csoda volt, hiszen a létszámában és tüzérségében kisebb honvédsereg négy hét alatt, egyetlen csatát sem veszítve, kiűzte az ország területének nagy részéről a minden tekintetben túlerőben lévő császári és királyi hadsereget. Bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létező magyar honvédsereg képes reguláris, szabályos haderőként működni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal. Az pedig ugyancsak nagyon fontos eredmény, hogy a rövid időn belül kivívott sokadik győzelem lelki hatásának köszönhetően a magyar honvédek morálja, s így további teljesítménye is jelentősen erősödött. Ez azért is fontos, mert még a hadjárat megindulásakor, az 1849. április 2-i támadás előtt az osztrák tábornok, Franz von Schlik - saját szavaival élve - „egy kis nyúlvadászatra” invitálta tisztjeit a magyar táborba, ám ezen a napon a nyúl alaposan megkergette a vadászt - kezdte beszédét a szónok.

A hadjárat negyedik csatájával, a váci ütközettel kapcsolatban elmondta: A haditerv szerint a Damjanich János vezette III. hadtestnek kellett elfoglalnia Vácot az I. hadtest támogatásával. Az I. hadtest gyalogosai azonban eltévedtek a ködben, és Pencen kötöttek ki, így a bekerítés nem sikerült. Az esős idő és a felázott talaj miatt Damjanich hadosztályainak a Pest – Vác úton, a Gombás-patak kőhídján át kellett bejutniuk a városba, ám a hidat Christian Götz vezérőrnagy hadosztálya megszállta. A két fél tüzérsége órákon át lőtte egymást, Damjanich pedig hiába várta az ellenség hátában megjelenő honvéd csapatokat. Az ütközetet végül Földváry Károly alezredes vitézsége döntötte el, és a csatában maga Götz is halálos sebet kapott. A váci ütközet így fényes győzelmével végződött, és megnyílt az út a magyar csapatok előtt a Garam folyó felé. A csatában a magyarok 150, az osztrákok pedig körülbelül 400 embert veszítettek.

Steidl Levente költői kérdésként felvetette, vajon mire tanít minket a váci csata, milyen erényekkel voltak felvértezve azok a magyar honvédek, akik végigküzdötték a hadjáratot, s szavai szerint ezek a hősiesség, a bátorság, a hit és a tisztesség.

- A hősiesség és a bátorság legszebb példája Földváry Károly alezredes azon emlékezetes hőstette, melyet a Gombás-patak hídjánál hajtott végre. Kezébe zászlót ragadva, mindenki bámulatára lovával a hídra vágtatott. Az ellenség pillanatok alatt kilőtte alóla a lovat, azonban ő visszaverekedte magát csapatai közé, és egy új lóval ismét a hídra ugratott. Azonban ezt a lovat is lelőtték, de Földváry most is sértetlen maradt. Harmadszorra már gyalog vezette rohamra csapatait, akik bátorságán fellelkesülve, ádáz küzdelem árán lesöpörték a hídról a megdöbbent ellenséget, és a nyomukban özönlő honvédek megállíthatatlan áradatként tódultak be városunkba - elevenítette fel a szónok az ütközet egyik döntő momentumát.

A hittel kapcsolatban kiemelte: a tavaszi hadjárat során helytállt katonák és parancsnokaik bebizonyították, hogy az ország megáll a saját lábán, a magyar hadsereg képes megvédeni hazánkat, bebizonyították, mert hittek a győzelemben, mert hitték, hogy a szabadságot kivívhatják.
A tisztességről szólván megfogalmazta, ezt az erényt híven jelképezi a huszárok köszönése, az „Erő, tisztesség” felkiáltás.
- A váci csatában halálos sebesülést szenvedett Christian Götz osztrák tábornok. 1849 április 12-én késő délután helyezték örök nyugalomra az ellenfél hősi halott tábornokát. Egy magyar ágyúüteg három díszlövéssel búcsúztatta, és temetésére kivezényelték a fogságba esett császári tiszteket is, koporsóját pedig maga Görgei, Damjanich, Klapka és egy törzstiszt eresztették le a sírba. A szabadságharc után a tábornok özvegye 2000 Ft-os alapítványt tett a váci katonai nevelőintézet számára, hálából a férje „iránt tanúsított emberbaráti szolgálatért” - idézte a múltat a szónok.

Végezetül megfogalmazta: a tavaszi hadjárat sikere által egész Európának megmutattuk, hogy mire képes a nemzeti összefogás, és példát szolgáltattunk hősiességből, bátorságból, hitből és tisztességből.
A hagyományőrző esemény az ütközet momentumainak felidézése után a ligeti honvéd emlékmű előtti tiszteletadással zárult.

Feladó: Városháza