Közélet [2019. szeptember 16., hétfő]
Botlókövek az emlékezetért

Gila Páz izraeli állampolgár nagyszülei, Herzfeld Mózes és Abelesz Perl Vácott éltek, férfi-, női- és gyermekruha gyártók és nagykereskedők voltak, a Széchenyi utca 10 - 12. alatti ház volt az otthonuk. A vészkorszakban, 1944-ben, Lea lányukkal együtt elhurcolták őket, előbb a monori téglagyárba, majd Auschwitzba, míg két fiukat, Avrahamot és Slomót munkaszolgálatra vitték, majd a mathauseni koncentrációs táborba.

Mózes és Perl sorsa a gázkamra volt abban az őrült borzalomban, gyermekeik túlélték a holokausztot és 1946-ban előbb Slomó és Lea, majd később Avraham is kivándorolt Izraelbe.
Gila Páz kezdeményezésére a család szeptember 13-án emlékeztető botlóköveket helyeztetett a földbe a váci főutcán a meggyilkolt néhai nagyszülők tiszteletére és az utókor figyelmeztetésére.
- A vészkorszak idején a magyarországi zsidóságból több százezren áldozattá váltak. Vácott a városközponti gettóban embertelen körülmények közé zsúfolták a helyi izraelita polgárokat, még az ablakait is bedeszkázták. És innen csaknem kétezer embert hurcoltak el munkaszolgálatra és a haláltáborokba. Emlékeztessenek ezek a botlókövek mindenkit arra, hogy milyen embertelen időszakok voltak a huszadik század közepén, a mai kornak szóló üzenet, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg ilyen borzalom. Ezen gondolatok jegyében fejet hajtok én is az áldozatok előtt - mondta az eseményen Fördős Attila polgármester.
Ezután Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke emlékezett meg a helyi zsidó áldozatokról, s a botlóköveket állító család tragédiával terhes sorstörtének rövid ismertetésével egyúttal felhívta figyelmet arra: társadalmi, és mindenkinek személyes felelősség, hogy ne ismétlődhessen meg a holokauszt borzalma.
Gila Páz, az emlékállítást kezdeményező unoka elmondta: nagyszülők nélkül nőtt fel, így csak akkor kezdte el érezni, hogy mi maradt ki az életéből, amikor már unokái lettek, akkor kezdte el érezni, hogy szeretne többet tudni a család múltjáról, meg akarta érteni honnan jött, hol vannak a gyökerei, milyen emberek voltak a nagyszülei, hogy éltek, hogyan gondolkozhattak, mik lehettek az utolsó gondolataik.
- Megrendülve állok most itt abból az alkalomból, hogy botlatókövet állíthatunk nagymamám és nagypapám emlékére, ez az esemény egyfajta vég, egy lezárás azután, hogy igyekeztem feltárni, megérteni a család sorstörténetét, és most maradandó emléket állítunk - fogalmazott zárszóként Gila Páz.

Feladó: Városháza