Közélet [2001. május 19., szombat]
Pünkösd

A májusfa tavaszjelző, életkezdő ősi jelkép. Vasban és Zalában mind a mai napig élő hagyomány, hogy akkor állítja az udvarló a lányos ház kertjébe titokban, éjszaka, ha már biztosra remélheti jövendőbelijét.
A tavaszi szél vidáman lengeti a májusfa színes szalagait, jelezvén, hogy a szél ott is fú, ahol nem akarjuk.
Elődeink május havát pünkösd havának nevezték. A LÉLEK havának, mert lélek nélkül nincsen élet. A tavasz, a megújulás lélek nélkül nem lehetséges. A magyar nyelv oly kifejezően mondja, hogy aki él, az lélekszik. Lelket lehelünk a holt anyagba, lelket öntünk a csüggedőbe, lelkesedik, aki szeretne valami szebbet, jobbat. Lélekjelenlét tart meg nehéz pillanatokban, a lelkiismeret szólal meg hibás döntéseink esetében, lelkifurdalás gyötör ugyanekkor. Lelketlennek mondjuk azt, aki érzéketlen mások iránt.
A LÉLEK ajándék, ezért az is megkaphatja, aki nem kéri a szeretet, a józanság, a bölcsesség, az igazság, a türelem, a kitartás. a hűség, a tenni akarás LELKÉT.
Az emberi személyiség titokzatos esszenciáját, láthatatlan magját minden kultúra igyekezett valahogyan megjeleníteni, hol felemelt két kéz, hol madár, hol galamb, hol izzó lángnyelvek formájában. Mind a lényegről beszél, a szárnyalásról, a feljebb emelkedni vágyásról, arról a többről, mely mindannyiunkba kódolva van.

Feladó: Váci Hírnök - Szilágyi Erzsébet, toronykft@mail.digitel2002.hu