Méltó megemlékezés a Vácról elhurcolt zsidók tiszteletére

Az 1944 nyarán elhurcolt váci és Vác környéki zsidóság tiszteletére rendezett emlékünnepséget vasárnap a város. Pontosan azon a helyen tartották a megemlékezést, ahol a vészkorszak idején a váci gettó egyik központi épülete állt és ahonnét 1944. június 26-án a helyi és környékbeli zsidóság túlnyomó többségét elhurcolták és elpusztították.

Inotay Gergely alpolgármester olvasta fel a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnökségi tagjának, Szunyogh Szabolcsnak a levelét, aki ebben többek között kiemelte, hogy Vácon méltó módon megőrizték a zsidó emlékhelyeket.

„Korábban a váci zsidók kocsmabérléssel, mészárszékek működtetésével és kereskedelemmel foglalkoztak, de a 19. század második felében itt is megváltozott a helyzet. Az iparosodás, a polgárosodás, a modernizáció egyik fontos, ha nem éppen a legfontosabb motorja Vácott is a zsidó lakosság volt, zömmel ők alapították azokat a gyárakat is, amelyeknek Vác a fellendülését köszönhette. Itt működött az Oberländer téglagyár, Löbl Ármin kötő és szövő üzeme, a Geiger-féle vegyészeti gyár, Löwinger József képkeretező üzeme, Fenyő Ernő bútorgyára, Neumann Manó ecet, likőr- és pálinkagyára. Katzburg Dávid nyomdát alapított. A nyomda kiadott egy jiddis nyelvű vallásos folyóiratot is Tel Talpijot címmel. A város lakosságának mintegy 10 százaléka volt a század végén zsidó” – tolmácsolta Szunyogh Szabolcs szavait az alpolgármester. Az elnökség tagja levele végén köszönetet mondott az önkormányzatnak és mindazoknak, akik segítik megőrizni Vácon élt zsidók emlékét.

A beszédek után város képviselői, a hozzátartozók és az emlékezők helyezték el koszorúikat, virágaikat az egykori gettó helyén álló épület falán elhelyezett emléktáblánál. Közreműködtek: Balatonfüredi Ákos, a Parlando Színházi Társulat tagja és Szlávics Viktória, a Bartók-Pikéthy zeneiskola növendéke.

A megemlékezés az evangélikus templomban folytatódott, ahol Pintérné Váray Rita zongoraművész, Tornyainé Dóry Zsuzsanna gordonkaművész, valamint Kürtös Mátyás, (Parlando Színházi Társulat) emlékműsorára láthatta a közönség. A program egy héber nyelvű kánon közös éneklésével ért véget.

***

Az 1944-es német megszállás idején a váci statusquo hitközség létszámjelentése 632 főt tartalmazott, az ortodox hitközségnek 895 tagja volt. A gettót a neológ zsinagóga körül jelölték ki, ahová több mint kétezer váci és környékbeli zsidó személyt zsúfoltak össze. Közülük 1944. június 29-én 1669 zsidót hurcoltak el. Előbb Monorra, majd onnan július 6-án, 7-én és 8-án Auschwitzba szállították őket. A deportáltak közül 224-en tértek haza, 1445-en vesztek oda, 270 embert vittek munkaszolgálatra a Don-kanyarhoz, közülük 65-en maradtak életben. A háborút túlélők részben Izraelbe vándoroltak, az itt maradók közül többen 1956-ban hagyták el az országot. A kétezer fős váci zsidóságból mindössze néhány család maradt a városban. A hitközség is megszűnt, de fél évszázaddal a holokauszt után, 1995. április 25-én tizenketten újjáalakították. Ma Vác és vonzáskörzetében körülbelül százfős zsidó közösség él.