Kishíján megsemmisült a váci múmiák világhírű leletegyüttes, derült ki a szombat délután annak a könyvnek a bemutatóján, amit a feltárás 30. évfordulója alkalmából jelentetett meg a váci Tragor Ignác Múzeum.
Több szerencsétlen, végül mégis szerencsés tényező játszott közre abban, hogy a város végül felkerült a világ jelentős múmialelőhelyi közé. Ilyen volt például, hogy 1994-ben is sokba került a temetkezési vállalat szolgáltatása, vagy hogy az első felfedezők azonnal felismerték a lelet páratlan jelentőségét, és a bürokráciát megkerülve azonnal munkához kezdtek.
Forgó József építésvezető:
„Egy részleges tatarozás volt, amibe beletartozott a torony rendbetétele, illetve az oldalhomlokzat, és eközben, ahogy a vakolatverés történt, jelezték az embereim, hogy a lábazatnál megmozdultak a téglák, és beesett: ott valami üreg van.”
Az a tégla indította el Vácot a világhírű lelet feltárása felé, ami beesett 1994-ben egy felújítás során a Fehérek Templomának rég elfeledett altemplomába.
A fal tovább bontása során egy terem tárult fel, ami tele volt koporsókkal. A templom plébánosa felismerte a lelet jelentőségét, másrészt 6 milliója sem volt ez egyháznak a koporsók elszállításra, ezért megkereste a múzeum váci igazgatóját.
Szerencsére bölcsen döntött akkor Zavetz József, ugyanis az egyház döntése szerint kiüríthették volna a kriptát, ráadásul a régészeti törvény sem kötelezte szakembereket arra, hogy foglalkozzanak a megtalált elhunytakkal.
Zomborka Márta feltárásvezető:
“Abszolút nem tartozott sem a néprajzos, sem a történész munkakörébe, gyakorlatába, feladatába az, hogy egy kriptával, annak a tárgyaival foglalkozzon, hogy azt hogy kell kezelni. Másnak sem éppen ezért volt sokkszerű páratlan dolog, de hogy be kell vinni múzeumba az biztos. Amit még szoktunk hangsúlyozni, hogy ebből az időből köznépi tárgyi anyag nincs a múzeumokban. Nem gyűjtötte senki. Miért tettek volna el egy szakácsnő kötényét valakinek a cipőjét vagy egy kontyvasat?”
Akkor a megyei igazgatóság alá tartozó Tragor Múzeum munkatársai a központi vezetés felhatalmazása nélkül indultak a helyszínre. Zomborka Márta oldalán Csukovits Anita néprajzos, Újvári Mária restaurátor látta először az altemplomot. A különlegesen díszített koporsók már első látásra jelentős lehetőséget jelentettek a szakma számára, emlékezett vissza Csukovits Anita.
Csukovits Anita néprajzkutató:
„Igazából 88-.ban kezdtem a pályámat, 90-93-ig GYES-en voltam, tehát 93-ban jöttem vissza tehát ki voltam éhezve hogy valami igazán ütős szakmai feladatom legyen csinálhassak kiállítást publikálhassak, gyűjthessek és akkor szembe jön egy ilyen lehetőség. Azt hiszem, kevés embernek adatik meg a pályája során, hogy egy ilyen lehetőséggel találkozhasson, tehát azt hiszem, tényleg nem volt kétséges, hogy mi itt egy olyan dologba botlottunk bele amit egyszerűen vétek lenne hagyni kihasználatlanul, Főleg az hogy a másik alternatíva az volt, hogy megsemmisül.”
A következő kihívást az jelentette, hogy az akkori pénzügyi és megyei rendszerű szabályozási lehetőségek között hogyan lehet megteremteni a leletetek feltárásának feltételeit. Főleg abban a tekintetben, hogy a koporsók és az eredeti ruhák holteseteket fednek, akik mint kiderült, remekül konzervált állapotban maradtak fenn a váci altemplom egyedi klímájának köszönhetően. Ekkor értesítették Susa Évát az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet munkatársát.
Susa Éva igazságügyi antropológus:
„A mumifikálással akkor szembesültünk mi igazán amikor jónéhány koporsót kibontottunk, hogy egyáltalán annak milyen a mértéke, hogy néz az ki. Hogyan kell ahhoz úgy hozzányúlni, hogy vannak egyszer a tárgyi dolgok és egyszerre ott van az ember. Az emberekhez kegyelettel, méltóságteljesen megőrizni – ez nekem rögtön az első gondolatom volt, hogy az egyediségüket megőrizzék.”
A feltárás során kiderült, hogy nem is egy, hanem két teremről van szó, ahol az 1700-as évek első harmadától temetett 200-nál is több konzerválódott test nyugszik, korhű ruhákban, korhű kellékekkel.
A tömegsírkamrák feltárásához komolyabb erőforrásra volt szükség. Így került képbe a Magyar Természettudományi Múzeum, amelynek igazgatója is a váci múmiák ügye mellé állt.
Matskási István nyugalmazott igazgató, Magyar Természettudományi Múzeum:
„Ez nem kis dolog, hiszen 200 emberről van szó 200 múmia testről amit el kell helyezni, aminek azért a hátterében, technikai és anyagi vonzatok szépen . és ők rám néztek hogy eléggé csodálkozom-e és eléggé megragadott –e engem a látvány, hogy azt mondjam, igen ezek jöjjenek hozzánk, és ezt meg kell oldani. Ezeket meg kell őrizni, és a megőrzésnek és a kutatásnak a további kutatásnak a legjobb helye az lesz ha Természettudományi Múzeumban vannak.”
A kerekasztal apropóját a váci múmiák megtalálásnak 30 évfordulójára kiadott kötet adta, amit a helyszínen meg is vásárolhatott a hallgatóság.
