Aki nem félt a babonáktól, az bátran ellátogathatott a régi idők házi orvosságainak bemutatására péntek 13-án, a Memento Mori helyszínére. A Váci Tragor Ignác Múzeum által megszervezett előadásban azt vizsgálták meg, hogy a régi gyógymódok és praktikák megállják-e a helyüket a 21. században is.
A Memento Mori kiállítás nagytermében, múzeumpedagógiai foglalkozás keretében 13-án pénteken egy 18. századi orvosságos könyvet mutattak be az érdeklődőknek. Koltay Erika néprajzkutató és etnobotanikus segítségével próbáltak a jelenlévők fényt deríteni arra, hogy szépanyáink gyógymódjai aktuálisak lehetnek-e napjainkban is.
“A 18. században, ha valaki megbetegedett, akkor nem volt szokás rögtön orvoshoz futni, főleg az egyszerűbb nyavalyákkal. Nagyon népszerűek voltak a korszakban használt orvosságos könyvek, ami itt nekünk Vácott is rendelkezésünkre áll az 1791-es évből” – tájékoztatott Kiss Bernadett múzeumpedagógus.
Az ilyen egészségügyi útmutatásokat házi Bibliaként őrizték a családok. Ezekben a könyvecskékben remekül összeszedték a korszakban használatos fűben, fában orvosságban rejlő praktikákat. Az 1700-as évek végén az emberek elsősorban megpróbáltak, nem ritkán extrém megoldásokat használva, otthon, öngyógyítás segítségével felépülni a bajokból.
“Ha valakinek valami súlyosabb problémája adódott, akkor természetesen a 18. században is elmehetett orvoshoz. Fordulhatott a fizikushoz, ő volt a fizetett városi orvos, a mai belgyógyász és családorvos őse volt, de ha már valami véresebb dologra kellett sort keríteni, akkor a kirurgushoz, a borbély sebészhez mehettek el a páciensek” – Kiss Bernadett.
A borbély sebész nemcsak remekül borotvált, de például fogat is húzott. Eszköze a foghúzó vas volt, de a korszakban divatos érvágást is ő gyakorolta. A kiállított szakkönyvecske sok hasznos információval szolgál, de nyelvezete meglehetősen nehézkes a mai ember számára. Másod példánya a múzeumban saját kezűleg is áttanulmányozható.
