Hetven éve, 1953. november 25-én játszották az évszázad mérkőzését, hiszen a világ legjobbjának számító magyar Aranycsapat a futball szentélyében, a londoni Wembley Stadionban győzte le 6–3-ra a hazai pályán addig veretlen angol labdarúgó-válogatottat.
A mérkőzést a magyar válogatott vezetői még az 1952-es helsinki olimpián kötötték le, amit Rákosi Mátyás, a kommunista állampárt mindenható vezetője először nagyon zokon vett, de miután meglátta az esetleges győzelemben rejlő propaganda-lehetőséget, engedélyezte a labdarúgók kiutazását. Az eseményt a vendéglátó angolok kezdték „az évszázad mérkőzéseként” hirdetni, amelyen két futballnagyhatalom, a játékot feltaláló angol oroszlánok csapnak össze a trónkövetelő mágikus magyarokkal.
Az angolok úgy gondolták, játékosaik fizikailag és technikailag is jobbak, s figyelmen kívül hagyva a kontinensen megjelent taktikai újításokat, a már elavult WM rendszerben álltak fel. Az olimpiai bajnok, 24 mérkőzésen át veretlen Aranycsapat a 4-4-2 felállásban futott ki a zsúfolásig megtelt Wembley Stadion gyepére, a páholyban még II. Erzsébet brit királynő is megjelent.
A magyar csapat a következő felállásban szerepelt:
Grosics Gyula (Gellér Sándor), Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv volt.
A 105 ezer néző még el sem helyezkedett, amikor Hidegkuti már az első percben betalált az ellenfél hálójába, az akció annyira gyorsan futott végig a pályán, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak: Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt. A 20. percben a bal oldalon Czibor száguldott fel és Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább a labdát, ő pedig belőtte második gólját. A harmadik magyar gólnál látványos labdafelhozatal után Czibor laposan adott be Puskásnak, aki világhírűvé vált visszahúzós cselével elfektette a becsúszó Wrightot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. A negyedik gólnál Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe Puskás beletette a lábát és a labda az ellenkező kapufánál pattant be a hálóba. Az első félidő végén Mortensen révén szépített az angol válogatott, a csapatok 4-2-es állással vonultak az öltözőbe. Az 50. percben Puskás lecsapott egy felszabadító rúgásra, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalába, a léc alá lőtte a labdát. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki mesterhármast ért el, a végeredményt Ramsey állította be büntetőből a 60. percben.
A legendás angol sportszerűséget dicséri, hogy a nézők gyakran tapsolták meg a magyar játékosok megoldásait. A mérkőzést a magyar rádióban Szepesi György közvetítette, ezalatt az egész országban elnéptelenedtek az utcák, hogy aztán annál nagyobb legyen az örömmámor. Jackie Sewell, az angolok első góljának szerzője így emlékezett vissza: „Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak. A legjobb csapat volt, amelyet valaha életemben futballozni láttam.”
A mérkőzés során kidomborodott a magyar csapat jobb erőnléte, összeszokottsága és taktikai fölénye: a Sebes Gusztáv szövetségi kapitány által favorizált 4-4-2 felállás meglepte az ellenfelet, a magyar támadók szinte akadály nélkül jutottak el az angol kapuig.
Ez volt az Aranycsapat leghíresebb, rövid idő alatt legendássá vált mérkőzése – holott a visszavágón, 1954. május 23-án még megalázóbb, 7–1-es vereséget mértek az angolokra, akik sem azelőtt, sem azóta nem kaptak ki ennyire – ahogy a pesti humor mondta: egy hétre jöttek és hét eggyel mentek. A meccs után az angol válogatott csatára, Syd Owen azt mondta: „olyan volt, mintha földönkívüliekkel játszottunk volna”. A sokkoló vereségek hatására az angol labdarúgás nyitni kezdett a másfajta edzésmódszerek és taktikai rendszerek felé, s tizenhárom évvel később, 1966-ban válogatottjuk világbajnoki címet nyert. (A szövetségi kapitány, Sir Alf Ramsey maga is játszott a számukra baljós emlékű 1953-as mérkőzésen.)
A diadalnak Magyarországon is óriási visszhangja volt.
A Szabad Nép, amely amúgy általában kis terjedelemben foglalkozott a sporteseményekkel, egy egész oldalt szentelt a későbbi Aranycsapat diadalának.
„Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. (…) Labdarúgóink győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt” – írta a lap a mérkőzésről szóló beszámolójában.
A magyar csapat vendégszereplése a Wembley-ben tollat ragadtatott a brit munkásosztállyal is:
„Özönlenek a legkülönfélébb levelek és táviratok a magyar csapat szállására Anglia minden részéből. Bányászok, textil- és acélgyári munkások küldik üdvözletüket levelükön keresztül, ha már anyagilag nincs módjukban – ahogy írják – a mi drága magyar barátainkat a mérkőzésen is üdvözölni”.
Az első számú propagandalap, a Szabad Nép egy sheffieldi munkást, L. Hayerst idézi: „Engedjék meg, hogy szerdán másfél órán keresztül Önök ellen szurkoljak. Hiszen én angol vagyok, de egyébként csodálom a magyarok országépítő munkáját, és mindig lelkes örömmel tölt el, ha sikereikről hallok”.
Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkőzések során 8–3-ra legyőzött NSZK óriási meglepetésre, 3–2-re megverte a magyar csapatot, amely így elbukta a világbajnoki címet.
Az 1953-as sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-tól “A magyar labdarúgás napjaként” ünnepeli november 25-ét. 2020-ban a Magyar Telekom digitalizálta a mérkőzés teljes, rossz minőségű tévéfelvételét, a magyar gólokat színesben lehet látni, mert ezeket a részeket kockánként ki is színezték.
Forrás MTI és MTVA archívum
Fotó: Wikipédia
