Ismételten egy olyan évet tudunk magunk mögött, amely nem múlt el háború nélkül, de akadnak olyan pillanatok, amikor még a frontvonalak is megállnak, ez sem történt másként 1914. december 25-én reggel.
Az 1914-es karácsonyi fegyverszünet idején lezajlott futballmérkőzés az első világháború egyik ikonikus pillanatává vált.
Történetünk fonalát ott vesszük fel, amikor 1914 szentestéjén a brit katonák arra lettek figyelmesek, hogy a német oldalon a Stille Nacht (Csendes éj) című dalt énekelték, majd fura fények szűrődtek át. A távcsöveken keresztül lámpásokat és kisebb fenyőfákat pillantottak meg a németek oldalán. Ekkor kezdődött el a levélváltás a két fél között.
Másnap brit és német katonák találkoztak a senki földjén, hogy leüljenek tárgyalni. Néhány perc után a többi katona is kimászott az árkokból és szépen lassan egyre többen gyűltek össze. Némi huzavona után az ellenséges katonák kezet ráztak egymással, majd ajándékokat cseréltek, s fényképeket készítettek. Eltemették a sérülteket, valamint árkokat és eszközöket javítottak.
Ekkor került elő a semmiből egy focilabda is. Ernie Williams, a brit hadsereg egykori katonája vissza is emlékezett a híres meccsre 1983-ban. Állítása szerint részt vett a mérkőzésen.
„A labda valahonnan megjelent, nem tudom, honnan, de az ő oldalukról jött. Elkezdték rugdosni egymásnak a labdát, majd egy fickó bement a kapuba, aztán elkezdődött a játék. Azt hiszem, körülbelül pár százan vettek részt. Nagyon jól ment akkor a foci 19 évesen. Úgy tűnt, mindenki jól érzi magát. Semmiféle rosszindulat nem volt közöttünk. Nem volt játékvezető, nem volt egyáltalán eredmény. Csizmában nem volt egyszerű focizni, elég kemény közelharc volt, nem olyan foci volt ez, mint ami a televízióban látható.”
Bár a történészek sokáig vitatkoztak azon, hogy ez a történelmi találkozó valóban megtörtént, az elmúlt években több olyan bizonyíték is előkerült, amely alapján megállapítható, hogy sor került erre a mérkőzésre. Igaz, a német források szerint a németek, az angol források szerint az angol-francia csapat volt a jobb.
Sajnos a fegyverszünetet nem tartották be mindenhol a nyugati fronton. Máshol folytatódtak a harcok, és karácsony napján a legtöbb helyen ugyanúgy rengetegen meghaltak. Több helyen azért sem támogatták a karácsonyi szünetet, mert a tisztek attól tartottak, hogy az aláásná a harci kedvet.
1914 után a főparancsnokság mindkét oldalon megpróbálta megakadályozni, hogy hasonló léptékű fegyverszünet megismétlődjön. Ennek ellenére előfordult néhány elszigetelt eset, amikor a katonák rövid fegyverszünetet tartottak a háború későbbi szakaszaiban is, és nem csak karácsonykor.
Az úgynevezett „Live and Let Live” rendszerben a frontvonal csendesebb szakaszaiban néha hallgatólagosan megállapodtak a harcok rövid szüneteltetésében, lehetővé téve mindkét félnek, hogy megjavítsák lövészárkait vagy összeszedjék és eltemessék halottaikat.
A történetről később film is született, „Fegyverszünet Karácsonyra” címmel, illetve a 100 éves évfordulójára egy kisfilm is készült.
