Ezrek haladnak el nap mint nap a Széchenyi utca és a buszpályaudvar közötti Márvány, vagy hivatalos nevén Szent István téren, de vajon hányan ismerik a központjában álló zászlós nőalakokat, a Béke-szobrot?
Vácnak számos, nagyon is szem előtt lévő, ám mégis alig ismert részlete van, az egyik közülük az egykori felszabadulás emlékmű. A jelenleg felújítás alatt álló belvárosi téren egy jó méteres kőtalapzaton két nőalak áll, kezükben… a leiratok szerint: zászlók. Első pillantásra talán inkább transzparenseknek vagy pajzsoknak tűnnek, hiszen a tartórudak középen állnak, a lobogók pedig statikusak, de közelebb érve könnyű észrevenni, hogy betűk és ábrák díszítik a kőből megformált felületeteket, és a lényeg, hogy a hölgyek valamit hirdetnek. A szobor története jól dokumentált. Az 1975. április 3-i avatásáról így számolt be a Pest Megyei Hírlap:
„A most felavatásra kerülő felszabadulási emlékmű, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, hűen fejezi ki a város lakóinak háláját és tiszteletét felszabadítóink, a hős szovjet emberek iránt. És ez az emlékmű jól példázza azt is: megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz fűződő mély és megbonthatatlan testvéri barátságunk szüntelen erősítésének.”
A köztéri műalkotás avatásának apropóját tehát a felszabadulás 30. évfordulója, illetve Vác várossá nyilvánításának 900. évfordulója adta (pontosabban Vác első okleveles említésének évfordulója volt). A dupla jubileum alkalmából heteken át tartó ünnepségsorozatot rendeztek a városban: ifjúsági kórustalálkozóval, úttörőzenekari fesztivállal, egészségnevelési, pedagógiai és vendéglátóipari napokkal.
„A hónap végén rendezik a váci vendéglátóipari napokat. A cukrásztermékeket a Margaréta presszóban mutatják be. Magyaros vacsorát rendeznek fővárosi művészek közreműködésével a Kőkapu vendéglőben, előadás hangzik el a korszerű táplálkozásról és divatbemutatóval egybekötött műsoros estet hirdet a Fehér Galamb étterem. A legkisebbek bábműsort nézhetnek meg a Duna presszóban.” Pest Megyei Hírlap, 1975. április 3.
A tér neve az avatás pillanatában: Szabadság tér. A váci levéltár adatai szerint 1825-ben Szent István tér, 1888 előtt a vásártér része (Külső sor néven), 1888-tól Erzsébet tér, majd Eötvös tér. 1944-ben a terület egy rettenetes esemény színtere: a váci gettó melletti gyűjtőtér, ahonnan közel 2000 embert vagoníroztak be. 1948-tól az áldozatokra emlékezve Elhurcoltak tere lett. 1975-től, egy jelentős átalakítás után kapta a Szabadság tér nevet, legelső elnevezése, a ma is érvényes Szent István tér pedig 1991-ben vált ismét hivatalossá. 1951-52-ben összesen 33 DCM lakás épült fel a téren, 1971 pedig elkészült a 116 lakásos épülettömb, illetve a „toronyház”, majd 1973-ban a toronyház mögötti házsor.
1968-69-ben pályázati felhívást tesz közzé a város felszabadulási emlékmű alkotására, mely eredménytelenül zárul. Somogyi József (1916-1993) Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész 1970-ben vállalja a bronzszobor elkészítését.
1971 és 1975 között új tervek születnek a tér használatára, melyek szerint politikai események központi színterének szánják, ahová évente kétszer, április 4-én és november 7-én 6-8 ezer (!) embert várnak.
1972-ben a felszabadulási emlékmű elhelyezésére más helyszínek is számításba jönnek: Földváry tér, Damjanich tér, Géza király tér, az épülő művelődési ház, illetve a Konstantin tér.
1974-ben Tóth Dezső elkészíti a tér rendezési tervét. Az új dísztér avatását összekapcsolják a kettős jubileummal.
Így jutunk el 1975. április 3-ig. A szobrot 14 órakor leplezik le, ahol Arató András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára mondja el ünnepi beszédét a testvérmegyéből érkező omszki szovjet delegáció jelenlétében.
Ebben a korban debütál tehát a ma Béke-szoborként ismert műalkotás. Napjainkban használt nevét közérthető szimbólumrendszere adja, melyről anno, 1975 márciusában Philipp Clarisse adott művészettörténeti szakleírást. Eszerint: „A két fiatal nőalak, az ifjúság mindig a békét, az építést, a béke világmozgalmat jelképezi, egy jellegzetesen második világháború utáni történelmi folyamat képi megfelelője. A három (valójában négy – a szerk.) zászlón megjelenő jelképek tovább mélyítik ugyanezt a jelentést, a soknyelvű béke-felirat (magyar, orosz, latin, német, angol, latin – a szerk.), a békegalambok.” A harmadik zászlón jelentős történelmi események évszámai sorakoznak: 1514, 1848, 1919, 1945, a negyedik zászlón: 1944. december 8., Vác felszabadulásának dátuma.
A Somogyi József által elkészített szobor és a megújult tér 1975 után különösen kedvelt volt: kulturális programoknak adott otthont, de talapzatánál zajlottak a KISZ-fogadalomtételek, sőt a KISZ-tagok az esküvői fotóikat is itt készítették el.
Ismerve a szobor keletkezésének idejét és a korszakot, érzékelhető, hogy erősen kötődik a letűnt szocialista korszak ideológiájához. A (világ)béke azonban önmagában mindig jó üzenet, ha sikerülne feloldani a paradoxont: „harcolunk a békéért”. A történelem azonban már csak ilyen, hazánk esetében pedig a Béke-szobor közel 50 évét felölelő időszak pedig különösen fordulatos. A Márvány tér hamarosan megújul, a szobor pedig továbbra is állja a viharokat régi helyén és hirdeti a békét.
Szerző: Michalik Judit
Forrás: Vác Város Levéltára
