Napra pontosan 1994 június 4-én lett a magyar futballtörténelem harmadik vidéki bajnoka az NB I-ben a Váci labdarúgócsapat. Az együttes a Vasas elleni 2–2-es döntetlennel biztosította be a bajnoki címét.
A kilencvenek első felének egyik klasszikus sikertörténete volt a váci futball a magyar labdarúgásban. A 1990/91-es szezonban már a negyedik helyre is felfért az együttes Csank János vezérletével, ezzel pedig a nemzetközi kupában is megméretette magát. A következő két szezonban előbb a Ferencváros, majd a Kispest mögött végzett harmadikként, de az 1993-ban kezdődő szezonban már megállíthatatlan volt az együttes.
A Nemzeti Sport túdósítása szerint egyből kulcsfontosságú mérkőzést vívott a Vác a másik bajnokesélyes, a Kispest ellen 1993. augusztus 16-án. Érdemes felidézni a két összeállítást.
A Honvéd szinte kizárólag válogatottakkal állt fel: Brockhauser – Csábi, Bánfi, Plókai A. – Stefanov, Pisont (Csehi T.), Halmai, Illés, Sallói (Orosz) – Hamar, Vincze I.
A Vác viszont helyi hősökkel volt tele: Koszta – Hahn, Nagy T., Puglits – Nyikos (Nyilas), Kriska, Víg, Aranyos (Molnár J.), Szalai A. – Füle, Répási.
A kispestiek Pisont István szép góljával szereztek vezetést, ám a Vác két legnagyobb fegyverével fordított: egy szögletkombináció után Aranyos Imre bombázott a Honvéd kapujába (ez volt élete első élvonalbeli találata), majd egy kontra végén az első számú gólfelelős, az idényt 15 góllal záró Füle Antal köszönt be a hajrában.
A Vác „szokott” remek őszi szezonjával készítette elő a bajnoki címet (az első 15 fordulóban csak egyszer szenvedett vereséget), hogy aztán a tavaszi szezon elején mindkét hazai rangadóján kikapjon (Kispest-Honvéd 2–4, Békéscsaba 1–2). Sokáig úgy tűnt, a Békéscsaba lehet a befutó, de a viharsarkiak utolsó hét mérkőzésükből ötöt elvesztettek, a Vác pedig a 29. fordulóban, a Vasas elleni hazai 2–2-vel felért a csúcsra.
Forrás: MLSZ és Nemzeti Sport
Videó: MLSZ TV
KORÁBBAN: Vác legnagyobb futballdiadalára emlékezett a Város
