Idén Németh Árpád festőművész vehette át a Vác Város Művészeti Díja kitüntetést. Ebből az apropóból idézünk részleteket a közel fél évvel ezelőtt az ES TV-nek adott interjújából.
A váci Téli Tárlatok rendszeres kurátora és rendezője, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének területi képviselője Kapuváron született, de szellemi bölcsőjének a rétsági járásban fekvő Diósjenőt tartja. „Diósjenő nagy falunak számított, parasztok lakták, és ha van kemény szolgai élet, az a paraszti lét” – idézi a művész gyerekkora helyszínét. Jól emlékszik, amikor 14 év körüli suhanc lehetett, és egyik éjjel kiment az udvarra mezítláb, majd felnézett a csillagos égre. „Itt van ez a mindenség, itt állok, nézek rá. Én tudok róla, de ő nem tud rólam. Nagyon fájdalmas érzés volt, hogy a világ nem tud rólam, pedig én nagy figyelemmel vagyok a részese.”
Az iskolában jól tanult. A szülei eldöntötték, hogy tanuljon tovább, de minél hamarabb legyen szakmája is, így lett falusi tanító. A középiskolában kezdett érdeklődni a festészet iránt, de „apámnál ez nem volt nyerő dolog”, viszont Farkas András, kitűnő tanár és festőművész felfigyelt rá.
Ez volt az a pillanat, amikor a képzőművészet és a festészet elnyelte, de annyira mégsem, hogy művészi pályára lépett volna. „Talán azzal a félelemmel magyarázható, hogy az embernek megélhetése legyen, nem szabad kockáztatni. Ami fix, azt meg kell tartani, és arra kell építeni, ezért tanítottam. Közben elvégeztem a főiskolát, népművelő lettem. Nagyon érdekeltek a népdalok, a néptánc, a népviselet világa, így a nemzeti érzés is.”
Németh Árpád megnősült, gyerekei születtek, pedagóguskölcsönből házat építettek, autót vettek. Akkoriban Salgótarján volt a kulturális és művészeti élet központja, jól látta a művészek életét, a frusztrációjukat, hogy mennyire meghatározó a megélhetésükhöz a megrendelés. „Na, én ebben továbbra sem akartam részt venni, nem szívesen vállaltam volna ezt a bizonytalanságot. Időközben úgy adódott, hogy rám hárultak a szervezői feladatok, javasolták, hogy jelentkezzek a Művészeti Alapba. Fel is vettek ’84-ben, akkortól már hivatásos művészként tevékenykedtem.”
Szülei Diósjenőről Vácra költöztek, a festőművész és családja is követte őket. Majd innen is továbbálltak. Most váci művészként Kosdon él. Hivatalban, a művelődési osztályon dolgozott, közben festett, azután jött a rendszerváltás, amikor fellazult minden, bárki művésznek vallhatta magát. Neves képzőművészek keresték fel azzal, hogy szervezzen meg egy hivatásos művészeket tömörítő csoportosulást. Így született meg az Új Szalon – Váci Alkotóművészek Egyesülete. Németh Árpád a város kulturális életének szerves tagja lett.
„Bátran kimondhatom, hogy festőművész vagyok. A művészi lét egyfajta gondolkodásmód, töprengés, törődés a világgal, de nem szabad megállni a látványnál, a felszínnél” – hangsúlyozza a 83 éves alkotó, aki szerint nagyon fontos a szorgalom, a figyelem és az életünkért való felelősség. Benne is ott lappang a megfelelni akarás, a kötelességtudat, és időnként az álom előhozza azokat a rejtett félelmeket, hogy nem teljesít jól.
Már a XIX. század is foglalkozott a kérdéssel, hogy vajon a festészet meghalt-e, hiszen a művészek eljutottak a figurális ábrázolás magaslatáig. Míg az irodalom filozófiává változott, a festészetnek is önálló eszköztárat kellett létrehoznia, ez lett az absztrakció. „Amikor az absztrakció eszközeit használom, színeket, formákat, súlyokat, ellensúlyokat, kontrasztokat, akkor ezt fogja érezni a néző is. Úgy áll a kép előtt, mint egy tükör előtt, vagy a kép olyan, mint egy tükör. Az a lényeg, hogy saját magát látja benne, és mindenki a saját élményével áll a műalkotás elé.”
A festőművész munkásságát több díjjal ismerték el az évek során. Tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, és az Új Szalon – Váci Alkotóművészek Egyesületének vezetője. Németh Árpád szerint hetvenen túl is lehet harmónia és boldogság az ember életében. Azt vallja, nagyon szép élete volt, van. „Fontos, hogy az ember olyan magasra tegye a mércét, amit remélhetőleg el is tud érni, különben örök elégedetlenség uralja az életét.”
BH