1992-ben lépett be az Országos Mentőszolgálat kötelékébe Kovács Péter, vagy ahogyan sokan ismerik mind a mentők közösségében, mind azon túl: „Kokó”.
Azóta is a Váci Mentőállomás oszlopos tagja volt egészen múlt heti nyugdíjba vonulásáig. Kezdetben mentőgépkocsi-vezetőként, majd mentőtechnikusként, 15 éve kivonuló szolgálata mellett garázsmesterként is teljesített szolgálatot.
Ahogyan az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán írja:
“Kokó jellegzetes szókimondó stílusa szinte azonnal a közösség ikonikus tagjává tette, betegközpontú hozzáállása és odaadó szakmaisága pedig példát mutatott a fiatalabb életmentőknek.”
Utolsó szolgálata végén bajtársai meglepték Kovács Pétert. Még 20 perccel műszakzárás előtt is utolsó (szervezett, hamis) riasztásához sietett az életmentő, aki nem sejtette, hogy miután út közben lemondták egységét, a mentőállomásra visszaérve bajtársai várják, hogy szirénaszóval, tapssal és közös ünnepléssel búcsúztassák el.
Kovács Péternek megszámlálhatatlan rászoruló köszönheti a segítségét, közülük százak az életüket is. 32 év szolgálat után vonult nyugdíjba.
E sorok írója hosszú éveket dolgozott a kezei alatt. Szigora, állhatatossága, rigorózussága, bár sokszor okozott bosszúságot, utólag mindig mindenben egyetértett vele és köszöni mindazt, amit tanult tőle. A szakmaiság, a humor és a jószándék, ami mindig eszébe fog jutni róla – és azt hiszem, nem csak e sorok írójának.
Tóth Dávid
AJÁNLÓ: Szimulátorral figyelmeztetnek a biztonsági öv használatának fontosságára a rendőrök a főtéren
