A váci Duna-szakasz képéhez tavasztól őszig hozzá tartoznak az evezősök, kajakosok, kenusok. De hogy kezdődött a váci vízisportélet? Az egészséges élet, a mozgás öröme hívta életre 1899-ben a Váci Sportegyesületet, a VSE-t, első elnöke Zádor János, a város polgármestere lett. A VSE 5 szakosztálya közül az egyik az evezős volt, a 20. század elejétől már több országos versenyen indultak. Edzőjük Herczog László hajóépítő mester volt. Fehér trikóban és nadrágban versenyeztek a trikóra a város színeit használva kék-piros csillag került. Életük első versenyét – a budapesti nagyregattát – megnyerték. Ekkor ismerte meg az evezőssport iránt érdeklődő közönség a váciakat.
A vízi sportok fellendülésével megnőtt az igény a jó minőségű sporthajók iránt. A gyárat 1904-ben alapította Herczog László. Kezdetben az Iparudvarban működött, később a Fegyház utca 7. szám alatt, a hajóállomásnál. Angol mérnököktől tanulta mesterségét. Regatta-csónakokat, csónakokat és evezőket gyártott, évente 40-50 darabot. Elsősorban hazai piacra termelt. A 6-7 munkást foglalkoztató – 228 négyzetméter alapterületű, egy épületből álló, 5 lóerős villanymotorra épülő – gyár állami kedvezményt élvezett. Az államtól kapott modern hajóépítő gépek ellentételezéseként évente 10 tanulót kellett a mesternek kiképeznie. A Herczog dinasztia – a gyáralapító munkáját fia, majd unokája folytatta – gyárából kikerült hajók országszerte híresek voltak.
Fehér Károly, Vác első képesített csónakmestere 1923-ban Herczog Lászlónál, az első magyar csónaképítőnél kezdte a tanulást. 1936-ban nyitotta meg a környék első csónakházát.
A Tragor Ignác Múzeum várja a korai váci vízisportélet relikviáit is!
Forrás: Tragor Ignác Múzeum
