A 27 uniós tagország közül a 22. helyen állunk a kereseteket illetően, a régiós országok is megelőznek minket. Az ok az elhibázott kormányzati gazdaságpolitika.
Cikksorozatot indított a GKI annak apropóján, hogy Magyarország 10 éve csatlakozott az Európai Unióhoz. Egyik első elemzésükben azt vizsgálták meg, ezalatt az idő alatt hogyan változott a munkaerőköltség, azaz a fizetések alakulása. A legfontosabb megállapítások:
- Magyarországon 2004 óta a munkaerőköltség euróban számítva duplájára, forintban háromszorosára nőtt.
- A lengyel, a szlovák és a cseh euróban mért munkaerőköltségek a magyarokénál sokkal jelentősebben emelkedtek, két évtized alatt megháromszorozódott az értékük.
- Jelenleg az EU-s átlagkereset 67 százalékát viszik haza a magyar munkavállalók. Ezzel a 27 tagország közül a 22. helyen áll Magyarország. 2004-ben a 23. volt, vagyis mindössze egy helyet sikerült javítani.
Ennek oka a szakértők szerint prózai: a mindenkori magyar gazdaságpolitika egyik fő célja a külföldi működőtőke becsábítása. Ennek elérése céljából a kormányzat a munkát terhelő adókat (SZJA, SZOCHO stb.) alacsonyan tartja, míg a fogyasztást terhelőket (áfa, jövedéki adó, fogyasztási adó stb.) magasan.
Összességében megállapítható, hogy a magyar munkaerőköltségek az EU-hoz való csatlakozásunk óta euróban mérve jóval kisebb mértékben nőttek, mint a vizsgált szomszédos országokban.
A forint értékvesztése az euróhoz képest, a minimálbér erőltetett emelése, a bőkezű támogatási politika, a munkaerőköltségek – gépipari és autógyártó multik számára előnyös – csökkentése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy hazánk versenyképességének javulása a régiós országokéhoz képest elmaradt.
