Ismét felidézték a váci csatát

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dicsõséges tavaszi hadjárata váci csatájának momentumait felidézõ hagyományõrzõ esemény fõtéri gyülekezõjén és seregszemléjén ezúttal Steidl Levente, az önkormányzat mûvelõdési - oktatási és ifjúsági - sport bizottságának elnöke, a Madách Imre Gimnázium igazgatója köszöntötte a fõszereplõ hagyományõrzõket és az érdeklõdõket.

- Az emlékhadjárat és ezen belül a váci csata bemutatásának célja, hogy méltóképpen emlékezzünk az újkori magyar hadtörténelem legdicsõbb napjaira. A Görgei Artúr tábornok vezetésével meginduló tavaszi hadjárat egy stratégiai csoda volt, hiszen a létszámában és tüzérségében kisebb honvédsereg négy hét alatt, egyetlen csatát sem veszítve, kiûzte az ország területének nagy részérõl a minden tekintetben túlerõben lévõ császári és királyi hadsereget. Bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létezõ magyar honvédsereg képes reguláris, szabályos haderõként mûködni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal. Az pedig ugyancsak nagyon fontos eredmény, hogy a rövid idõn belül kivívott sokadik gyõzelem lelki hatásának köszönhetõen a magyar honvédek morálja, s így további teljesítménye is jelentõsen erõsödött. Ez azért is fontos, mert még a hadjárat megindulásakor, az 1849. április 2-i támadás elõtt az osztrák tábornok, Franz von Schlik - saját szavaival élve - „egy kis nyúlvadászatra” invitálta tisztjeit a magyar táborba, ám ezen a napon a nyúl alaposan megkergette a vadászt - kezdte beszédét a szónok.

A hadjárat negyedik csatájával, a váci ütközettel kapcsolatban elmondta: A haditerv szerint a Damjanich János vezette III. hadtestnek kellett elfoglalnia Vácot az I. hadtest támogatásával. Az I. hadtest gyalogosai azonban eltévedtek a ködben, és Pencen kötöttek ki, így a bekerítés nem sikerült. Az esõs idõ és a felázott talaj miatt Damjanich hadosztályainak a Pest – Vác úton, a Gombás-patak kõhídján át kellett bejutniuk a városba, ám a hidat Christian Götz vezérõrnagy hadosztálya megszállta. A két fél tüzérsége órákon át lõtte egymást, Damjanich pedig hiába várta az ellenség hátában megjelenõ honvéd csapatokat. Az ütközetet végül Földváry Károly alezredes vitézsége döntötte el, és a csatában maga Götz is halálos sebet kapott. A váci ütközet így fényes gyõzelmével végzõdött, és megnyílt az út a magyar csapatok elõtt a Garam folyó felé. A csatában a magyarok 150, az osztrákok pedig körülbelül 400 embert veszítettek.

Steidl Levente költõi kérdésként felvetette, vajon mire tanít minket a váci csata, milyen erényekkel voltak felvértezve azok a magyar honvédek, akik végigküzdötték a hadjáratot, s szavai szerint ezek a hõsiesség, a bátorság, a hit és a tisztesség.

- A hõsiesség és a bátorság legszebb példája Földváry Károly alezredes azon emlékezetes hõstette, melyet a Gombás-patak hídjánál hajtott végre. Kezébe zászlót ragadva, mindenki bámulatára lovával a hídra vágtatott. Az ellenség pillanatok alatt kilõtte alóla a lovat, azonban õ visszaverekedte magát csapatai közé, és egy új lóval ismét a hídra ugratott. Azonban ezt a lovat is lelõtték, de Földváry most is sértetlen maradt. Harmadszorra már gyalog vezette rohamra csapatait, akik bátorságán fellelkesülve, ádáz küzdelem árán lesöpörték a hídról a megdöbbent ellenséget, és a nyomukban özönlõ honvédek megállíthatatlan áradatként tódultak be városunkba - elevenítette fel a szónok az ütközet egyik döntõ momentumát.

A hittel kapcsolatban kiemelte: a tavaszi hadjárat során helytállt katonák és parancsnokaik bebizonyították, hogy az ország megáll a saját lábán, a magyar hadsereg képes megvédeni hazánkat, bebizonyították, mert hittek a gyõzelemben, mert hitték, hogy a szabadságot kivívhatják.
A tisztességrõl szólván megfogalmazta, ezt az erényt híven jelképezi a huszárok köszönése, az „Erõ, tisztesség” felkiáltás.
- A váci csatában halálos sebesülést szenvedett Christian Götz osztrák tábornok. 1849 április 12-én késõ délután helyezték örök nyugalomra az ellenfél hõsi halott tábornokát. Egy magyar ágyúüteg három díszlövéssel búcsúztatta, és temetésére kivezényelték a fogságba esett császári tiszteket is, koporsóját pedig maga Görgei, Damjanich, Klapka és egy törzstiszt eresztették le a sírba. A szabadságharc után a tábornok özvegye 2000 Ft-os alapítványt tett a váci katonai nevelõintézet számára, hálából a férje „iránt tanúsított emberbaráti szolgálatért” - idézte a múltat a szónok.

Végezetül megfogalmazta: a tavaszi hadjárat sikere által egész Európának megmutattuk, hogy mire képes a nemzeti összefogás, és példát szolgáltattunk hõsiességbõl, bátorságból, hitbõl és tisztességbõl.
A hagyományõrzõ esemény az ütközet momentumainak felidézése után a ligeti honvéd emlékmû elõtti tiszteletadással zárult.