Sajdik Ferenc: Minden álmom Dunakeszin van - Magyar Örökség-díjjal tüntették ki a Nagy ho-ho horgász rajzolóját

A Magyar Örökség-díjat idén heten vehették át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett ünnepségen március 25-én. A jeles eseményen megjelent kitüntetetteket és alkotótársaikat, a közel négyszáz ünneplõt Hámori József professzor, a MTA rendes tagja, a Magyar Örökség Díj Bizottság elnöke köszöntötte.

A civil közösségek, tudósok, mûvészek által alapított díjat nívós kulturális mûsor keretében adták át az idei kitüntetetteknek, köztük Sajdik Ferenc, Kossuth,- Munkácsy,- Prima Primissima- díjas grafikusmûvésznek, karikaturistának, aki gyermekkorát Dunakeszin töltötte, Vácon pedig állandó életmû kiállítása, a Mosolyalbum alkotásai bizonyítják Istenáldotta tehetségét.

A díjátadó után a Dunakanyar Régiónak és a Dunakeszi Polgárnak nyilatkozó Sajdik Ferenc meghatódottan beszélt az elismerésrõl, melyet a tudományok szentélyében, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehetett át „gondolkodó fejektõl”, aminél szerinte nagyobb dicséret nincsen. Boldog, hogy Vác díszpolgára lehet, de minden álma Dunakeszin van. Az egykoron 650 ezer példányban megjelenõ Ludas Matyi sztár grafikusmûvésze, karikaturistája az ezredforduló óta újságoknak már nem rajzol, helyette táblaképeket készít, könyveket illusztrál nagy élvezettel.

- Minden álmom Dunakeszin van. Olyan emberekkel álmodom, akik az életben nem jártak Dunakeszin. Beleégett az emberbe gyerekkorának helyszíne, minden emléke. Számomra ez a haza, ahol az ember és családja gyerekkorában élt. Nagy a kötõdésem Dunakeszihez – mondta elérzékenyülve a népszerû grafikusmûvész, karikaturista, akinek zsoké édesapja nevét utca viseli az alagi lóversenypálya közelségében.

- Nagy öröm számunkra, hogy apuról és néhány kollégájáról utcát neveztek el Dunakeszin, ahová addig mindig kimentünk, amíg rendeztek lóversenyt. De napjainkban már nem járok ki, inkább csak rajzolok.

- Az ön mûvészete, rajzainak csodálatos világa, Dunakeszi iránti rajongása a tavaly áprilisi kiállítása alkalmával zsúfolásig megtöltötte tisztelõivel a József Attila Mûvelõdési Központ kiállító helyiségeit. A város egyik közismert pedagógusa, Harangozó Katalin kezdeményezésére pedig aláírásgyûjtést indítottak el azzal a javaslattal, hogy díszpolgári címmel tüntesse ki önt az önkormányzat.

- Nagyon megtisztelõ a kezdeményezés, aminek örülök, de nem látom indokoltnak, hiszen Vácon már kitüntettek díszpolgári címmel Papp László galériatulajdonos javaslatára, aki a fõtéren létrehozta állandó kiállításomat, a Mosolyalbumot. Ezer szállal kötõdöm Dunakeszihez, de a „kézzel fogható” alkotói munkásságom Vácon van jelen. Természetesen, örülnék, ha Dunakeszin is létrejönne valami hasonló.

- Mit jelent az ön számára a Kossuth-, a Munkácsy-díj mellett a Magyar Örökség-díj, melyet tudósokból, mûvészekbõl, irodalmárokból, egy szóval civilekbõl álló bizottság adományozott?

- Úgy érzem ez a legnagyobb kitüntetés, amit ma itt a Tudományos Akadémia dísztermében átvehettem. Felemelõ érzés, nagy kitüntetés, hogy a Magyar Örökség-díj adományozóinak köszönhetõen bekerülhetem a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába.

- Rendkívül tartalmas és sikeres évtizedek vannak ön mögött, ismerjük és szeretjük rajzait, híres karaktereit. Mi az ön mûvészi, alkotói hitvallása, ars poeticája? Mire gondol, amikor leül rajzolni, mi az, amit szeretne átadni az embereknek?

- Amikor leülök rajzolni, azt tudom, hogy mirõl szól a tárgy, de fogalmam sincs, hogy mi lesz belõle. Ekkor még nem tudja az ember, hogy milyen lesz az alkotás, a megrajzolt figura hatása késõbb alakul ki. Az a helyzet, hogy nagyon egyszerû az ars poeticám; egy másodpercre mosolyt csalni az emberek arcára. Különösen fontos ez a mai világban. Nagyon szép szakmának tartom, amit évtizedek óta mûvelhetek.

- Mit tapasztal, vannak-e önhöz fogható tehetségek az országban?

- Tehetség van, csak kifutási lehetõség nincs. Az elõtt nagy iskola volt a Ludas Matyi, amely biztosította a megjelenés lehetõségét. Sajnos most nincs ilyen, pedig az újság az alkotó számára nagy nevelõ, mert a nyomtatásban megjelent rajzon felfedezett hibát a következõ alkotáson ki tudja javítani.

- Mit üzen a ma kezdõ fiatal mûvészeknek?

- A tehetség mellé kitartást, és „büdös” nagy szorgalmat.

- Olvasóink nevében is köszönöm a beszélgetést, sok szeretettel gratulálok a Magyar Örökség-díjhoz!

- Én köszönöm a dunakesziek és a váciak érdeklõdését, akiket sok szeretettel üdvözlök.

Vetési Imre
Fotó: KesziPress