Csónakpad a Liszt Ferenc sétányon

Két felvidéki, taksonyfalvai vállalkozó, Panyik Imre és Szabó Géza egy stilizált dereglyét mintázó kovácsoltvas paddal ajándékozta meg Vácot, a tetszetõs alkotás, utcabútor a Liszt Ferenc sétánynak a régi csónakház elõtti részén kapott méltó helyet.

- Az elmúlt években Vác városa igyekezett élen járni egy olyan kapcsolatépítésben, amely elsõsorban Közép-Európáról szól. Ennek jegyében átalakítottuk testvérvárosi kapcsolatrendszerünket, mert ebben a körben tudunk igazán közösen gondolkodni a térség fejlõdésével kapcsolatban és az európai jövõ formálása kapcsán is. Itt nagyon fontos, hogy könnyen szót tudunk érteni egymással történelmileg meghatározott alapon, hiszen kölcsönösen megértjük a problémáinkat - hangsúlyozta az október 2-án tartott avatáskor Fördõs Attila polgármester.
Hozzátette: a közép-európai egymásra utaltságban különösen jelentõs a szlovák-magyar együttmûködés a közvetlen szomszédság miatt.
- Olyan történelmi múlt van mögöttünk, ami garantálja, hogy ez a két népcsoport, a szlovákság és a magyarság a jövõben is össze tud kapaszkodni - emelte még ki a városvezetõ.
Fördõs Attila az ajándékot megköszönve zárszóként azt kívánta, hogy a szép új köztéri pad legyen a barátság jelképe, no meg annak is, hogy egy hajóban evezünk.
Pallya Gábor, Galánta jegyzõje köszönetet mondott azért, hogy a váci városvezetés az utóbbi idõben fókuszba helyezte a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást.
Alt Gyula, a Váci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke úgy fogalmazott, hogy ez az alkalom egy ünnepnap, annak kifejezése, hogy a barátok, legyenek szlovákok vagy magyarok, szívesen ajtót nyitnak egymásnak.
- Az a mi létjogosultságunk, hogy egymással békességben együtt éljünk, minél inkább megérezve, hogy a határok nem választanak el bennünket, hanem jó szomszédként, barátokként, sõt testvérekként tekinthetünk egymásra - mondta a kisebbségi vezetõ.
Panyik Imre, a pad alkotója így fogalmazott:
„Egy mûalkotást meg lehet csodálni, így vagy amúgy értékelni. Ez a pad annyiban másabb, hogy aki ráül, az birtokba veszi. Amikor készítettem, mivel nem vagyok a szavak embere, megnéztem a könyveimben, mit írnak az ajándék kifejezés értelmezéseként, és az a meghatározás tetszett a legjobban, hogy ez egy elõre megfontolt szándékkal kifejezett megtisztelés annak, akinek szánjuk. Hát így került ide Vácra ez az alkalmatosság.”