Forradalmi áldozatok előtt hajtott fejet városunk

A váci önkormányzat és a Váci Reménység Egyesület az ’56-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékező hagyományos közös ünnepi programsorozata október 23-án délelőtt 10 órakor a Váci Fegyház és Börtön előtti emlékműnél kezdődött.

Megemlékező beszédének bevezető részében Halászné Gambár Máriát, a Magyar Politikai Elítéltek Közösségének vezetőségi tagja az eseményeket megelőző politikai környezetről szólt, majd a mártírhalált halt férje börtönemlékeit is felidézte. Az 1956-os események kapcsán kijelentette, hogy azok ugyan csak néhány reményteljes napot jelentettek, de az áldozatok önfeláldozása nem volt hiábavaló. A szónok zárógondolatait Széchenyi István szállóigéjével vezette fel: „Magyarország nem volt, hanem lesz.”

A kegyelet koszorúinak elhelyezését követően dr. Kristóf Béla egykori polgármester, majd Pap Béla református lelkész, Kovács Ottó mártír és Komáromi Kornélia Vác díszpolgára emléktábláját is megkoszorúzták az önkormányzat képviselői, továbbá az áldozatok emléke előtt tisztelgő szervezetek, polgárok. A délelőtti megemlékezéseken a Váci Madách Imre Gimnázium tanulóinak – Szőnyi Réka és Mészáros Luca – szavalata hangzott el.

Este a Zeneiskolában megtartott központi városi ünnepségen a Szózat eléneklése után Matkovich Ilona megemlékező beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a nap a szabadság mellett az összefogás, a magyar nép összefogásának az ünnepe is. „Az emberek hittek az igazukban, és hittek abban, hogy egyszer még sajátjukénak érezhetik szeretett városukat. Kívánták a szabadságot és az önrendelkezést” – idézte fel a polgármester. A városvezető visszaemlékezésében kitért a váci eseményekre, párhuzamot vonva a fővárosban történtekkel.

„Meggyőződésem, hogy minden politikusnak megvan feladata és minden politikus tettét megítéli a jövő. A cselekedeteink alakítják a közös történelmünket, legyünk városnak, falunak a vezetői, képviselői, vagy döntéshozók a Parlamentben. A mi feladatunk a tiszta kéz politikája mellett az, hogy csak akkor leszünk erős város, ha felülemelkedünk a pártpolitikai megosztottságon és legalább a fő dolgokban egységre tudunk jutni. És ami a legfontosabb, hogy mindenkor ragaszkodjunk a szabadságunkhoz az elnyomókkal szemben, akár kívülről, akár belülről fenyegetnek bennünket” – hangsúlyozta Matkovich Ilona.

Aki ünnepi beszédének végén rámutatott: „A magyaroknak is, minden korban, joga van a korhoz méltó életkörülményekhez. Ha a nép megelégeli a kizsákmányolást, azt, hogy az egyszerű emberek többsége nélkülöz, a hatalom emberei viszont elképzelhetetlen luxusban élnek. Ugyanis a nép a leghatalmasabb úr, az egyetlen, amely kikövetelheti a változást békés eszközökkel, a négyévente megtartott választással”

Az ünnepi eseményen közreműködött Diósi Tamás orgonaművész, a Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium zenekara dr. Krulik Eszter DLA hegedűművész-tanár vezetésével, Szászvárosi Sándor csellóművész és tanítványai, Fűke Gerda és Tuskán Krisztián, Dorotovics Ádám zongoraművész- tanár, Kalecz Barnabás és Jana Eszter.

A résztvevők ezt követően a Konstantin téren dr. Brusznyai Árpád, valamint dr. Rusvay Tibor emléktáblájánál Inotay Réka, a Váci Madách Imre Gimnázium tanulójának előadásában meghallgatták a mártírhalált halt dr. Brusznyai Árpád özvegye, Honti Ilona által 1985-ben írott 301-es parcella című novellájának részletét. Ezt követően pedig elhelyezték a tisztelgő emlékezés virágait és mécseseit.

Dr. Pétery József egykori megyéspüspök emléktáblájánál Marton Zsolt váci megyéspüspök megemlékező beszéde hangzott el. Ebben az egyházi vezető elődjének az elnyomó rendszer általi megpróbáltatásait említve emelte ki emberi nagyságát, helytállását. Méltatása végén idézte az egykori váci püspök hitvallását: „Minden szenvedésnek van értéke. Semmilyen áldozat nem kicsi, amit szeretetből vállalunk másokért.”

Az ’56-os hősök előtt tisztelgő méltóságteljes és felemelő váci múltidézés a volt megyéspüspökre emlékező tábla, illetve a „Világcsodája kereszt” megkoszorúzásával fejeződött be.